„Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani.” (Szabó Magda, Régimódi történet,1977)
Szabó Magda gondolata elemi erővel világít rá egy nagyon egyszerű és talán túlságosan is magától értetődő tényre: ANYÁINK azok, aki csöndben, szinte láthatatlan, vagy erős kezekkel, tündökölve, de összetartják a szálakat. Kiknek fizikai ereje megfogyhat, de lelkük sugarai újra és újra beszövik szeretettel a gyermeki élet szövetét, biztonságot adnak – bárhol vagyunk is – a bizonytalanságban. Lehetnek ők fizikai világunkban jelen vagy már a felsőbb dimenziókban, de általuk lett létünk ölelő karként fon körbe bennünket. Nem csak ma, hanem ismételten minden egyes nap.
Anyák napja újra és újra felhívja a figyelmünket anyáink csodáira, létezésük erejére, ősanyáink által adott létünk valóságára.
Az Oltalom Idősek Otthonában drága lakóinkkal együtt voltunk jelen 2021 május első vasárnapján is, hangolódtunk édesanyáinkra, nagyanyáinkra, és minden anyára kik számunkra az életben anyai minőségben jelen voltak/vannak. Együtt köszöntöttük őket, s együtt adtunk hálát saját anyai minőségünknek is gyermekeink szeretetével ölelve! Isten éltessen MINDEN ANYÁT, szeretet ereje tápláljon minden szívet!
